Ma már nem hiszünk abban, hogy a libanoni cédrusnak természetfeletti eredete lenne, de a sumér mitológia mégis ezt állítja. A híres Gilgames, aki az eposzok címszereplője is, a libanoni cédrusból akarta felhúzni a városát. Enlil az istenség persze nem örült ennek, hiszen az ő csodálatos erdejéről volt szó, és ezért Humbaba félistent küldte a kert őrzésére.
Gilgamest nem tudták megállítani, és hatalmas energiákat fektetett a végeláthatatlan erdő kivágásának, egy egész kultuszt épített ki a cédrusnak. Az emberi önzés példaképévé vált ezzel, mivel mint ahogy sok állatfajjal és más növénnyel is megtette már az ember, a libanoni cédrust is a kipusztulás szélére sodorták. Mondhatnánk úgy is, hogy ez egy ókori ökológiai pusztítás volt. Annak ellenére sikerült a fát a kipusztulás szélére sodorni, hogy egyébként egy szárazságot jól tűrő, napfényigényes tűlevelűről van szó, mely sokféle talajtípusban megél, és többféle magasságon is jól érzi magát – tehát úgymond nem egy kifejezetten igényes fafajtáról van szó.
A libanoni cédrus az ókori világ legértékesebb árucikke volt, hadjáratokat is folytattak azokért a területekért, ahol nagy számban előfordult ez a fafajta, melynek használati tárgyak gyártása és építészeti anyagok kitermelése mellett a gyantáját is megpróbálták hasznosítani gyógyászati és rituális célokra is. Emellett a föníciaiak ebből építették hajóikat is, mivel a gyanta ellenállóvá tette a fát a vízzel szemben. A mitológia kissé meginog, amikor kiszámoljuk, hogy Gilgames feltételezett istenek elleni harca idején már Egyiptommal kereskedtek a sumérok faügyben: az egyiptomiak is hajókat készítettek a fából, illetve a híres Sznofru fáraó tróntermének ajtaja, illetve a jelentősebb fáraók szarkofágja is ebből készült, olaját pedig mumifikálásra használták.
De a libanoni cédrus sem volt kifogyhatatlan erőforrás. Körülbelül a 2%-uk élte túl az irtást, ami 2015-ös adatok szerint a térségben mindössze pár ezer fát jelent. Más területeken nagyobb számban élnek, de ott is főleg azért lehetséges ez, mert az emberek észrevették magukat, és még időben leállították a kitermelést.
